Kedves olvasóim! A héten voltam kirándulni! Túl sok kommentár nem szükséges hozzá, kimentem a város másik szélére, a Holmenkollen síugrópályához, alább következnek az ott készült képek!

Kezdjük a metró egy képével:

Fantasztikus kis csodavilágba csöppentem itt, ahol ismert északi módi szerint bizonyos épületek tetején fű nő:

Magába a toronyba nem mentem fel, mert bűn drága, cserébe a környéken sétáltam és készítettem képeket.

Az időjárás rettentő volt, állandó köddel és szitálással, na de ennek az országnak ez is adja a romantikáját.

Íme maga a torony, ködbe burkolózva:

A környéken található egy hotel is, csodás épület, az úgynevezett "sárkány stílusban" (a sárkány stílus egy nem hivatalos építészeti megoldás, amely a viking hajók kiásása után terjedt el, alkalmazva azok motívumait, felidézve a középkori Norvégiát):

A város ezen része a helyi "Rózsadomb", csak a leggazdagabbak laknak itt, tökéletes kilátással a városra, hasonló házakban (utóbbinak enyhe Hobbitfalva jellege van):

A környezet is hasonlóan festői:

Még egy apró patak és annak vízesése is "befigyelt":

Hazaindulás előtt még egy kép a toronyról:

Aztán indulás haza:

A vidék és a látvány újra felébresztette bennem a sok munkától való elgyötörtség alatt az érzést, amely miatt ebbe az országba jöttem. Gyönyörű.

Mára ennyit, a képek magukért beszélnek, ha minden igaz. Ha minden rendben megy, akkor vasárnap a vallási körkép második darabjával fogom gazdagítani a blogot, megfigyelvén egy helyi evangélikus istentiszteletet!

Ha a múlt héten nem lett volna elég belőle, akkor most egy kicsit még visszaszállunk a norvég black metal világába, tegnapi napon ugyanis volt szerencsénk ellátogatni a Neseblod Records boltjába, amely black metal múzeumként is üzemel. 

Mivel a város tereprendezése nem az általunk megszokott módon létezik, ezért némi kavargás után sikerült csak eljutnunk a városközponttól alapvetően nem messze található üzlethez. Útközben találtunk néhány érdekes utca nevet, ezek közül csak az alábbi emelném ki:

Heimdal a változatosság kedvéért a skandináv mitológia figurája (Asgaard, az istenek lakhelyének kapuját őrzi). 

Nagy keringésünkben egy zsidó temetőbe is belefutottunk, íme néhány kép, a kerítésről, a sírokról és egy sírkőről közelebbről:

Sajnos zárva volt, ezért ilyen rossz minőségűek a képek, remélem visszajutok egyszer, amikor nyitva lesz!

Ténfergésünk végén belefutottunk végre magába az épületbe, amelynek a homlokzatát hasonló harapós lények körítették:

Íme az egyik ablakban látott poszter. Mindig peches vagyok - 2013-ban lesz Arcturus és Mayhem koncert is a városban, persze nem leszek már itt. Na mindegy, jönnek ők még az én utcámba!

Aztán íme a bejárat (a hangulat ekkor kezdett fokozódni):

Bent derült ki számunkra, hogy ez valójában egy antikvár black metal üzlet, amelyben található ritkaságok miatt is nevezik black metal múzeumnak. Egy töpörödött, mocskos kis helyet képzeljünk el, a sok régi műanyag és papír lemez és kazetta borítás szaga terjengett a levegőben, kialakítva számunkra azt az atmoszférát, amiért jöttünk. A boltvezető épp csak köszönt nekünk és ment vissza pakolni, így zavartalanul tudtunk körülnézni. 

Jöjjenek tehát a képek, kommentár nélkül. Aki otthon van ebben a világban úgyis fel fogja ismerni a csodákat (nagy részük első kiadás, vagy olyan különleges darab, amit megörököltek a Helvete Store-tól).

Íme egy igazi csoda: egy póló a '90es évek elejéről, amit a nem sokkal később elhunyt Euronymous készített. Sosem volt viselve, sőt az eredeti csomagolásból sem volt kibontva!

Aztán a felirat az egyik polcról:

Majd a polc tetején némi zenekaros relikvia:

És végül közelről az ajtó feletti "csomag":

Jó néhány perc nézelődés után úgy döntöttünk, érdemes lesz még visszajönni, de ennyi most elég volt. Az épületből való kilépés után belefutottunk még a norvég bizalom egy mintapéldájába: teljesen őrizetlenül ki volt téve egy doboz cd, amikre rá volt írva az ár, ha tetszett be lehetett haladni és kifizetni. És nem félnek tőle, hogy bárki is szétlopná. Azért ez nem semmi.

Mára ennyi, a jövő héten valószínűleg a vallási sorozat új darabja fog érkezni, köszönöm a türelmet!

Rövidesen megkezdjük mai mesedélutánomat. Már most előre kell bocsátanom, hogy sok dologról lesz szó, így a cím félrevezető lehet, a lényeg azonban mindenképpen a tegnap esti Enslaved koncert lesz a bejegyzésben. Kezdjük az elejéről!

Drága Nyuszikám! El kell, hogy szomorítsalak, de sajnos a városban csak a reptéri Starbucks létezik rendesen, és az üzletekben ilyen kész pohárkás termékeket lehet venni:

Hátha lesz köztük jó! :) 

Aztán kedves Édesanyám! Íme egy automata fűnyíró:

Az egyetemen láttam, nem tudok többet mondani róla...

Tovább: a héten elmentem sapkát vásárolni (nem ez az esemény), elkísért a francia pajtásom Héléne is, aki aztán néhány üzletbe még magával vitt, ezek közül az egyikben találtam ezt:

Voodoo karkötő!!! :))

Majd egy másik napon elmentünk szintén vele felderíteni a városi nagy könyvtárat, itt találtam egy kötetet, amit Norbi barátomnak küldenék szeretettel:

Remélem nem vetsz most ezért meg nagyon :D

Aztán jött a gulyás napja, vagyis a tegnapi! Előtte még a Kiwiben nézelődvén ezzel az ámítással futottam össze:

Majd hazamentem, és a fekete fiúk által használt baromi erős paprika segítségével őrületes babgulyást készítettem, íme:

Aztán újfent némi francia segítséggel készült almás palacsinta is :)

Majd következett az este, magyar pajtásommal, Dittával elindultunk a megfelelő helyszínre, a John Dee Pub-ba, amely felé vezető úton a következő Beatles tematikájú kiállítással találkoztunk (Nyuszmusz figyelj! :) ):

Ha jössz, majd megnézzük az egészet! :)

Aztán íme a John Dee kívülről:

Képzeljetek el egy pici, tényleg töpörödött helyet, ahol max. 300 ember fér el biztonságosan (teltház is volt, ha jól tudom és egész kényelmesen elvoltunk látva hellyel). A 30 koronás ruhatári díj kifizetése után (igen, itt is muszáj pattognom rajta) a következő látvány fogadott a mellékhelyiségben:

Nem tudok erről többet mondani. 

Nézzük a koncerteket, hiszen róluk szól a cím is! Az előzenekar a Krakow, állítólag stoner rockot játszik, ez nekem kevésbé jött át, meglehetősen zajos volt egyelőre rémes hangzással. 

Nem csak a zenéjük, hanem a kiállásuk is furcsa volt, hiszen az énekes-basszusgitáros inkább valamiféle black metal bandába fért volna el, így kissé kilógott a két kockás inges favágóutánzat gitáros mellől. Na mindegy!

Némi átszerelés után pedig a húrok közé csapott az Enslaved! A hangzás tökéletessé vált, ilyet még tényleg nem hallottam! Ha a mellettem állóhoz akartam szólni és torkom szakadtából üvöltöttem akkor se hallottam a saját hangomat, ellenben tényleg tökéletesen átjött minden a színpadról (közben képek)!

A koncert alapvetően rettentő jó hangulatúra sikerült, a közönségben szétnézve mindenkin az elégedettség vonásai voltak felfedezhetőek - még a hasonló környezetből kilógó fekete és pakisztáni-arab látogatókon is!

Eredetileg lemezbemutató turné lenne amely során körbeutazzák az országot a fiúk, ennek ellenére alig játszottak új dalokat. Cserébe a koncert első fele igazi slágerparádé volt, a legtöbb mozgás ez alatt az idő alatt történt a közönség soraiban, azonban a második félidőre kissé leült a hangulat. Sajnos sok olyan régi és kevésbé jól sikerült dalt vettek elő, amiket már korábban túlszárnyaltak, nem tudom miért volt rájuk szükség. Nem baj.

A zárás előtt még "Enslaved-esítették" a Led Zeppelin öreg slágerét az Immigrant Songot (amit egy kicsit magunknak címezve éreztünk), szintén érdekes élményt nyújtva. A tömegről és a helyről elmondható, hogy kulturált és békés volt, nem nagyon kellett figyelni, hogy fog-e valaki durvulni és odébb kell-e emiatt menni. Ami viszont vicces volt, hogy akárhányszor megszólaltunk magyarul, a körülöttünk állók meglepődve konstatálták, hogy lövésük sincs, milyen nyelvet beszélhetünk! :)

Ennyi volt a mese mára, zárul Jankó móka tára. Jövő héten megint jövök! Csoki

És újra itt vagyok! Egy héten két poszt ebben a rohanásban, nahát! 

Na de vegyük komolyra a dolgokat: ma csak egy rövid kis szösszenetet eresztek meg, hiszen lévén vasárnap, ellátogattam egy helyi templomba (a már korábban mutatott Szent Olaf katedrálisba) másodmagammal, hogy megtekintsük, milyen is egy norvég mise! Sorozatot szeretnék a posztból (ezt a címe is mutatja), a következőkben evangélikus, refi, sőt talán még egy gospel jellegű istentisztelet is bekerülhet a repertoárba! Nézzük először tehát a római misét, emlékeztetőül a templom szemből:

Az oldalán gyönyörű, vörös növény (édesanya, neked fotóztam, milyen fajta?):

A misék ebben a templomban egymást érik egész héten, rengeteg időpontban és még több nyelven. Csak néhány: a norvég mellett (mi is egy ilyenen vettünk részt) természetesen angol, aztán lengyel, orosz, német, francia és (dobpergés) VIETNÁMI nyelvű istentisztelet is hallgatható. Itt tényleg minden van. 

Mielőtt belépnénk, itt van egy, a közelben talált másik templomról is két kép (a nevét nem sikerült kideríteni és zárva is volt sajnos):

Aztán következett a mise. A hívek összetétele volt az első érdekes dolog, amibe belefutottunk: a megjelentek közel 70%-a kelet ázsiai volt. Megszoktam már ugyan a jelenlétük ilyen mértékét, de teljes mértékig kérdés előttem, hogy hogy katolikusok? Ezt nem úgy értem, hogy miért nem inkább refkók vagy evangélikusok, inkább úgy, hogy miért keresztények? Izgalmas, kérem majd az elméleteket (közben egy részlet a templom Passió sorozatából).

A másik érdekesség, hogy egyáltalán nem énekeltek a hívek. Minden ugyanabban a menetrendben történt, mint bármely római templomban a világon, csak énekek nélkül. Így sajnos nem tudok audiovizuális bibliográfiával szolgálni, csak azzal, hogy Márk evangéliumának egy szakaszáról szólt a prédikáció. Nézzük most a templom belsejét:

Egy másik szögből is:

Illetve az egyik ablak, rajta maga St. Olaf (ejtsd.: Szent Úláv):

Emlékeztetőül a templom előtt álló St. Olaf szobor (a múltkori, Gustav Vigeland által kondzsúrált fantazmagóriák után üdítő látvány):

Illetve egy darabka az eredeti épületből (középkor, nem tudom pontosan mikori):

És a csattanós zárás:

Brassói. Finom volt. Jövő héten újra írok, sok izgalom lesz, főleg péntek este, ugyanis elmegyek az egyik öreg norvég viking black metal zenekart megnézni! \m/

Pár nappa ezelőtti kalandom a Vigeland Parkba, a Gustav Vigeland (XX. század eleji norvég szobrász) életművének szentelt parkba vitt el, némi kis színes felvezetéssel, szokásos módon! Kezdjük a legfontosabbal: levelet kaptam a Nyulamtól megint! :)

Szépséges, szerelmes, Nyulas levél!!! <3 :)

Aztán itt van a helyi ivóedényem, mindenki ilyennel jár, tiszta menő:

Akkor, hát kezdjük meg a mai kirándulást (Lili figyelj, itt az első meglepi):

A parkhoz vezető úton maciszökőkút!

Aztán íme a park, annak távlati képe:

Tovább! Útközben sikerült belefutni a város első (hop-hop!) PUGÁCSÁJÁBA!!!

A gazdája lehet, nem örült a fényképnek, nos.... so sorry!

Más: nézzük a hidat, és az azt körülvevő szobrokat, ezzel megkezdve a park bemutatását (jelezném, hogy az egész park koncepciója az élet és halál, férfi és nő kettősségeire épül, majdnem minden alak mezítelen):

Nő és gyík küzdelme:

Majd következik a híd, rajta híres szobrokkal (férfi gyerekeket hajigál, morcos kisgyerek):

Majd az egész park középpontja, a szökőkút, amelyből a létesítmény kibontakozott:

Közelről a középpont:

A körülvevő díszítés, fák (innentől kezd durvulni):

Majd a reliefek végig, ezekhez nem is fűznék semmit hozzájuk (most sokkolódunk):

És a legdurvább:

Még: a monolit a távolból, kerttel:

Közelebbről (gyönyörű, mint valami piramis vagy oltár):

A kapuja:

Két közelebbi kép:

És egy távlati az egész parkról:

És az utolsó: a kijárat melletti díszajtó mintája:

Levezetésképpen pedig nézzünk némi oldottabb, kevésbé súlyos témákat, mint az elején. Például, egy hűséges olvasóm kedvéért étel (tepsis krumpli és hortobágyi sertésragu):

Aztán ma kaptam ingyenes reklámcsomagot az egyetemen! A tartalma: 

Illetve kaptam anyukámtól is levelet, benne egy nagy csomag Balaton szelettel! Azonban sajnos Nyunyuka befoglalta izomból.... :)

Illetve zárásként, vicces üzletek Osloban, a Kiwi és a Lime mellett itt van velünk ICA:

Köszönöm a figyelmet, csoki! :)