Ha azt hittétek már többé nem lesz poszt, akkor tévedtetek! Egy mentségem van csak a késedelemre: az elmúlt 3 hétben vizsgaidőszak címén szellemi elhalálozást iktattam be. Éppen ezért se izgalmakról, se csodákról nem tudok beszámolni, de van pár uncsi képem, amit megoszthatok veletek!

Nézzük az elsőt:

Megjött a hideg, a trollok már készülnek, főleg a kis fejüket védik a hűvös ellen!

Aztán, a karácsony hangulata ide is ellátogatott, íme a könyvtár főbejáratánál lévő karácsonyfa, ahol időnként a kultúra is megcsillan, rövid koncertek formájában:

Ráadásul kisült, hogy Darth Vader a szállásom liftjében toborozza a rohamosztagosokat:

Ha pedig már kisült, akkor íme egy ünnepi étkezés a vizsgák utánról: halrudacska rizzsel és ráksalátával:

A "Hobbit" őrület ezt a várost is elérte:

Ezen kívül hó van és fagy. Ne gyere ide.

Zárásként pedig egy "trve" norvég diákreggeli: studentkaffene és boller (nemzeti csokis sütemény):

Ja és hogy el ne felejtsem: a könyvtár belső terében is van karácsonyfa, KÖNYVEKBŐL építve :) Menő:

A héten lesz még egy látogatóm: Wolf barátom a mai napon megérkezik, a vele közös kalandokat a jövő hét közepén fogom publikálni! :)

Nemsokára jövök!

Régen volt poszt utoljára, most sem lesz túlságosan bő, de meg kell osztanom mai élményemet. Ellátogattam a már sokat látott városházához, hogy szemügyre vegyem a híres, mitológiai fa reliefeket az udvart övező falakon. Nézzük először szemből az épületet (innen még nem láttuk):

A szökőkút is kicsi viking motívumokkal van díszítve:

Most pedig a reliefek, balról jobbra haladva! Először hattyúlányok, valkűrök:

Aztán az Yggdrasil (a Világfa) ágai között élő szarvasok:

Majd a Ragnarök (a világvége) időjárási előrejelzései, rikoltó kakas, üvöltő farkasok és a Fimbulvinter idején feleszmélő dér óriások:

Vidar isten ugyanekkor legyőzi a Fenrir farkast:

Odin vágtat nyolc lábú lován, a Sleipniren, hollóival:

A sas, aki az Yggdrasil ágai között lakik:

Az első, fából faragott nő, Embla:

Férfi párja, a szintén fából faragott Askr:

Thor vágtat kecske húzta kocsiján:

Nidhögg, az Ygdrassil gyökereit csócsáló sárkány:

Az ugyanezen gyökereket öntöző Nornák (csak kettő, nem tudom hol a harmadik):

A vak Hödr, Loki segítségével halálra nyilazza egy fagyöngy ággal Baldrt:

És végül Odin felesége, Frigg:

Ma ennyire futott, jövő vasárnap jön az anglikán istentiszteletről a közvetítés!

Csók a családnak.

Csodálatos hét van a hátunk mögött: múlt pénteken megtörtént, amire a legjobban vártam megérkezésem óta, vagyis drága szerelmetes Lilim eljött, hogy egy hétre a munkát feladva önfeledten élvezzük a várost! Címszavakban, képekkel illusztrálva íme a hét nagyon nagyon szűk keresztmetszete (kb. 30 kép van jelen az 1100 elkészültből). Vigyázat, ágyúval lőtt, hiperminőségű képek következnek Lilim tollából! :)

 Hol is kezdjem? A pénteki érkezés után első utunk szombaton a Holmenkollenhez vezetett, előtte azonban még a megígért meglepetést készítettem el reggelire Lilinek:

Aztán jött az első közös kép a metróra várva:

A Holmenkollen közelében tó, Lillevann:

Ugró nyuszi:

A "viking" hotel:

Majd az első rendes közös kép, összebújva a sípálya tövében:

Majd az első közösen főzött vacsora: bolonyéze. Olyan lett, hogy a kedves olasz lakótársaim is elkérték a receptet :D Jók vagyunk, na!

A konyhánkban talált apró fenyőutánzat miatt állandó a karácsonyi hangulat. Nézzük a további napokat. Jártunk a belvárosban:

a Viking hajó múzeumban (igen, tudom, kezd unalmassá válni...):

Kávéztunk a Karl Johans Gaten:

Jártunk a Sognsvannál:

Itt jedi erőim tökélyre fejlesztésével akarattal emeltem fel egy kacsát:

Megnéztük az Operát:

Voltunk a Nemzeti Galériában (itt ép okoskodok):

Ugyanott sikoltottunk:

Elmentünk az egyetem könyvtárát megnézni:

Ettük édesanyám szívsütijét:

Voltunk hajó kirándulni (és fáztunk közben):

Közben láttunk egy indokolatlan házat a tenger közepén:

Vártunk sokat a metróra:

Elmentünk a néprajzi múzeumba, ahol láttunk 800 éves fatemplomot:

És lovagoltam szarvast:

Utolsó nap jártunk még a Vigeland parkban is:

 Aztán jött a búcsúvacsora.... házi sajtburger. A meki meg a böri mehet a fenébe.

 Aztán eltelt a 9 nap.... Lili hazarepült én itt maradtam. De már csak alig 45 nap és megyek haza! Azt már féllábon is! :) A többi képet a facebookon lehet tetten érni, amint lesz időm. 

Életem legszebb nyaralása volt ez, megismételhetetlen és tökéletes <3

Hogy mikor lesz új poszt...? Nem tudom.... Rajtam van a rengeteg munka, de a következő két hétben is megpróbálok legalább egyet írni, talán a vallási körkép anglikán része fog következni, még nem tudom biztosan. Addig is jó nézegetését a mostani képeknek! :)

A tegnapi napon a művészettörténetes csoportommal volt lehetőségem ellátogatni és megtekinteni belülről a norvég országgyűlés épületét, amelyre a cím is referál (Stortinget = stor-nagy, ting-gyűlés, et-névelő, vagy hogy is nevezzem). Nézzünk először egy külső képet, ami nem a sajátom, de olyan szépen mutatja szemből az épületet, hogy muszáj betennem:

Az épület belsejébe hátulról jutottunk be, komoly biztonsági ellenőrzés után. Az első terem, ahova a tanárunk, Eivind elvezetett az épület makettjét (ez nem olyan érdekes), az alkotmányt és az alkotmányt szerkesztő atyák képmásait tartalmazta, tekintsük meg illő tisztelettel:

El kell mondani a norvég alkotmányról, hogy 1814-ben készült, és azóta is használatban van, ezzel a világ második legidősebb alkotmánya. A megszerkesztéséhez vezető út meglehetősen bonyolult volt: Napóleon háborúi alatt a dán király a franciákhoz csatlakozott, majd az 1814-es vereség után a Kielben tartott tárgyalások eredményeképpen elveszítette Norvégiát (ezzel felbomlott az 1300-as évek közepe óta fennállt unió a két ország között) Svédország javára. Azonban a norvég nép gondolkodói (közeben róluk a kép) remek lehetőséget láttak a zűrzavarban, hogy teljesen függetlennél váljanak, ezért megírták az alkotmányt és országgyűlést szerveztek.

A nagyhatalmak nyomására azonban végül beléptek a Svédországgal közös unióba, amely azonban tiszteletben tartotta a demokratikus fejlődést Norvégiában, meghagyva mind az alkotmányt, mind az országgyűlés (vagyis a Storting) működését. Rövidesen új királyt is kapott a két ország: a svédek rettegve az oroszoktól arra az álláspontra jutottak, hogy egy harcban edzett királyra van szükségük, ezért a napóleoni háborúk egyik veterán tábornokát, bizonyos Jean-Charles-t hívták meg. Ő lett végül a svéd-norvég unió első királya, akit magyarul János Károlyként ismerünk, helyben pedig a nevét Oslo legfontosabb utcája, a Storting és a királyi palota között húzódó Karl Johans Gate őrzi. 

Időközben a Storting is felépült, 1860-ra készült el, svéd építész tervezte, akire mély benyomást tett a római Szent Péter Székesegyház. Lépjünk tovább a Storting nagy fogadótermébe (a nagy szót itt mindig úgy értelmezzük, hogy mekkora is ez az ország: kevés ember nagy helyen, minden sokkal kisebb dimenzió, középen a tanár úr):

A terem a második világháború alatt a náci rezsim központi hivatalaként szolgált. Íme a mennyezete:

Néhány portré az alkotmány fontosabb szerkesztőiről:

Illetve egy kép 1905-ről, a norvég állam függetlenségének kikiáltásáról:

Az emeletre vezető lépcsőt díszítő kép:

Ezután beléphettünk a nagyobbik ülésterembe (2009-ig két kamarás volt a Storting, akkor lecsökkentették egyre, most a ma is használatban lévő terembe indulunk):

Kicsi, kevesen vannak. Az asztalokon a szavazógépeket láthatjuk, azonban a döntések tisztasága végett nem csak a gombok megnyomásával, hanem felállással is szavaznak, ezzel nyílttá téve a véleményeket. 

Íme a háttérben látható kép, az alkotmány szerkesztéséről, fölötte az állami címer:

A mennyezet viking stílusú díszítése:

Ezután áthaladtunk a kisebbik ülésterembe, ahol helyet is foglalhattunk:

Itt is tartanak néha üléseket és vitákat, de nincs rendszeres jelentősége. Az elnök széke és a galéria:

A továbbiakban áthaladtunk még röviden az új épületszárnyba, amit később toldottak hozzá, sajnos kívülről elég csúnya, de sok hivatal itt fért csak el:

Eivind felvitt minket a legtetejére az épületnek, íme néhány látkép, az említett Karl Johans Gate és a királyi palota:

Visszafele jövet még betértünk a pénzügyminisztérium itteni üléstermébe:

Komoly helyek ezek kérem. Mára ennyit gondoltam, legközelebb poszt csak a jövő hét végén várható, hiszen holnap jön meglátogatni engem Lili (!!!) és nem nagyon akarok képernyőt látni az alatt az idő alatt.

Tehát holnap, érkezik a nyuszim! Juppí:

Jó olvasást! :)

Vasárnap lévén folytatnám az osloi vallási körutat. A mai napon a város szívében található Oslo Domkirke evangélikus (az ország államvallása) templomba látogattam el. Hűséges olvasóimnak ismerős lesz az épület, nézzük hátulról, oldalról és szemből:

Íme a vele szemben lévő tér:

A kapu egyes motívumai:

A kapun belül:

És maga a templom:

Alaprajza kereszt forma, berendezésében nincs semmi "különös", akár itthon is lehetne. Ami azonban mégis kiemeli, az a mennyezet dekorációja:

Közben megjegyzés: a képeket egy modern festő, bizonyos Hugo Lous Mohr készítette, és bár az én felvételeim elég rossz minőségűek, azért azt hiszem fel lehet ismerni a motívumokat.

Más: az orgona.

Mellette hárfás angyalka:

Az oltár:

És egyik ablaksora:

A hívek hagyományos evangélikus misét hallgathattak, belépésnél mindenki kapott egy kicsi füzetet benne az istentisztelet pontos menetrendjével: mikor ki mit énekel, mond csinál. Ezek segítségével én is be tudtam kapcsolódni a liturgiába, énekelvén és imádkozván. Bár nyilván nem értettem mindig mindent, azért nagyjából sikerült kisillabizálni, mi is történik :)

Közben íme a hívek:

Ez a kép csalóka, szellősen de megtelt az egész templom. Szép énekeket énekeltünk, a templomi karral közösen, vagy nélkülük, aztán a szentségek kiszolgáltatása előtt diakónus avatásra is sor került. 

Az istentisztelet végén még elmentem gyertyát gyújtani, szeretteimre gondolván:

A majdnem 90 perces istentisztelet után felüdülve indultam haza. Séta közben a templom mellett megtaláltam a tavalyi merénylet emlékhelyét is:

Legközelebb anglikán (igen itt ilyen is van) rítusú templomba fogok menni. Elköszönés előtt még had kedveskedjek az angol és/vagy német nyelvet bíró olvasóimnak, összehasonlításul a norvég Miatyánkkal. 

"Vår Far i himmelen. La navnet ditt helliges. La riket ditt komme. La viljen din skje på jorden slik som i himmelen. Gi oss I dag vårt daglige brød, og tilgi oss vår slik også vi tilgir våre skyldenere. Og la oss ikke komme i fristelse, men frels oss fra det onde. For riket er ditt, og makten og æren i evighet. Amen."

Ugye-ugye, a germán nyelvek.... Guds fred!