A tegnapi napon a művészettörténetes csoportommal volt lehetőségem ellátogatni és megtekinteni belülről a norvég országgyűlés épületét, amelyre a cím is referál (Stortinget = stor-nagy, ting-gyűlés, et-névelő, vagy hogy is nevezzem). Nézzünk először egy külső képet, ami nem a sajátom, de olyan szépen mutatja szemből az épületet, hogy muszáj betennem:

Az épület belsejébe hátulról jutottunk be, komoly biztonsági ellenőrzés után. Az első terem, ahova a tanárunk, Eivind elvezetett az épület makettjét (ez nem olyan érdekes), az alkotmányt és az alkotmányt szerkesztő atyák képmásait tartalmazta, tekintsük meg illő tisztelettel:

El kell mondani a norvég alkotmányról, hogy 1814-ben készült, és azóta is használatban van, ezzel a világ második legidősebb alkotmánya. A megszerkesztéséhez vezető út meglehetősen bonyolult volt: Napóleon háborúi alatt a dán király a franciákhoz csatlakozott, majd az 1814-es vereség után a Kielben tartott tárgyalások eredményeképpen elveszítette Norvégiát (ezzel felbomlott az 1300-as évek közepe óta fennállt unió a két ország között) Svédország javára. Azonban a norvég nép gondolkodói (közeben róluk a kép) remek lehetőséget láttak a zűrzavarban, hogy teljesen függetlennél váljanak, ezért megírták az alkotmányt és országgyűlést szerveztek.

A nagyhatalmak nyomására azonban végül beléptek a Svédországgal közös unióba, amely azonban tiszteletben tartotta a demokratikus fejlődést Norvégiában, meghagyva mind az alkotmányt, mind az országgyűlés (vagyis a Storting) működését. Rövidesen új királyt is kapott a két ország: a svédek rettegve az oroszoktól arra az álláspontra jutottak, hogy egy harcban edzett királyra van szükségük, ezért a napóleoni háborúk egyik veterán tábornokát, bizonyos Jean-Charles-t hívták meg. Ő lett végül a svéd-norvég unió első királya, akit magyarul János Károlyként ismerünk, helyben pedig a nevét Oslo legfontosabb utcája, a Storting és a királyi palota között húzódó Karl Johans Gate őrzi. 

Időközben a Storting is felépült, 1860-ra készült el, svéd építész tervezte, akire mély benyomást tett a római Szent Péter Székesegyház. Lépjünk tovább a Storting nagy fogadótermébe (a nagy szót itt mindig úgy értelmezzük, hogy mekkora is ez az ország: kevés ember nagy helyen, minden sokkal kisebb dimenzió, középen a tanár úr):

A terem a második világháború alatt a náci rezsim központi hivatalaként szolgált. Íme a mennyezete:

Néhány portré az alkotmány fontosabb szerkesztőiről:

Illetve egy kép 1905-ről, a norvég állam függetlenségének kikiáltásáról:

Az emeletre vezető lépcsőt díszítő kép:

Ezután beléphettünk a nagyobbik ülésterembe (2009-ig két kamarás volt a Storting, akkor lecsökkentették egyre, most a ma is használatban lévő terembe indulunk):

Kicsi, kevesen vannak. Az asztalokon a szavazógépeket láthatjuk, azonban a döntések tisztasága végett nem csak a gombok megnyomásával, hanem felállással is szavaznak, ezzel nyílttá téve a véleményeket. 

Íme a háttérben látható kép, az alkotmány szerkesztéséről, fölötte az állami címer:

A mennyezet viking stílusú díszítése:

Ezután áthaladtunk a kisebbik ülésterembe, ahol helyet is foglalhattunk:

Itt is tartanak néha üléseket és vitákat, de nincs rendszeres jelentősége. Az elnök széke és a galéria:

A továbbiakban áthaladtunk még röviden az új épületszárnyba, amit később toldottak hozzá, sajnos kívülről elég csúnya, de sok hivatal itt fért csak el:

Eivind felvitt minket a legtetejére az épületnek, íme néhány látkép, az említett Karl Johans Gate és a királyi palota:

Visszafele jövet még betértünk a pénzügyminisztérium itteni üléstermébe:

Komoly helyek ezek kérem. Mára ennyit gondoltam, legközelebb poszt csak a jövő hét végén várható, hiszen holnap jön meglátogatni engem Lili (!!!) és nem nagyon akarok képernyőt látni az alatt az idő alatt.

Tehát holnap, érkezik a nyuszim! Juppí:

Jó olvasást! :)