És újra itt vagyok! Egy héten két poszt ebben a rohanásban, nahát! 

Na de vegyük komolyra a dolgokat: ma csak egy rövid kis szösszenetet eresztek meg, hiszen lévén vasárnap, ellátogattam egy helyi templomba (a már korábban mutatott Szent Olaf katedrálisba) másodmagammal, hogy megtekintsük, milyen is egy norvég mise! Sorozatot szeretnék a posztból (ezt a címe is mutatja), a következőkben evangélikus, refi, sőt talán még egy gospel jellegű istentisztelet is bekerülhet a repertoárba! Nézzük először tehát a római misét, emlékeztetőül a templom szemből:

Az oldalán gyönyörű, vörös növény (édesanya, neked fotóztam, milyen fajta?):

A misék ebben a templomban egymást érik egész héten, rengeteg időpontban és még több nyelven. Csak néhány: a norvég mellett (mi is egy ilyenen vettünk részt) természetesen angol, aztán lengyel, orosz, német, francia és (dobpergés) VIETNÁMI nyelvű istentisztelet is hallgatható. Itt tényleg minden van. 

Mielőtt belépnénk, itt van egy, a közelben talált másik templomról is két kép (a nevét nem sikerült kideríteni és zárva is volt sajnos):

Aztán következett a mise. A hívek összetétele volt az első érdekes dolog, amibe belefutottunk: a megjelentek közel 70%-a kelet ázsiai volt. Megszoktam már ugyan a jelenlétük ilyen mértékét, de teljes mértékig kérdés előttem, hogy hogy katolikusok? Ezt nem úgy értem, hogy miért nem inkább refkók vagy evangélikusok, inkább úgy, hogy miért keresztények? Izgalmas, kérem majd az elméleteket (közben egy részlet a templom Passió sorozatából).

A másik érdekesség, hogy egyáltalán nem énekeltek a hívek. Minden ugyanabban a menetrendben történt, mint bármely római templomban a világon, csak énekek nélkül. Így sajnos nem tudok audiovizuális bibliográfiával szolgálni, csak azzal, hogy Márk evangéliumának egy szakaszáról szólt a prédikáció. Nézzük most a templom belsejét:

Egy másik szögből is:

Illetve az egyik ablak, rajta maga St. Olaf (ejtsd.: Szent Úláv):

Emlékeztetőül a templom előtt álló St. Olaf szobor (a múltkori, Gustav Vigeland által kondzsúrált fantazmagóriák után üdítő látvány):

Illetve egy darabka az eredeti épületből (középkor, nem tudom pontosan mikori):

És a csattanós zárás:

Brassói. Finom volt. Jövő héten újra írok, sok izgalom lesz, főleg péntek este, ugyanis elmegyek az egyik öreg norvég viking black metal zenekart megnézni! \m/