Most, hogy közeledik a karácsony, és a város is felöltözött ünnepi díszébe, utolsó vasárnapomon ellátogattam egy anglikán közösségbe, a Szent Edmund Templomba. Adventhez méltó módon, esti, különleges istentiszteletre látogattam el, amelyen 9 lecke és 9 korál hangzott el, mind a Születést beharangozván. De ne siessünk előre ennyire. Nézzük először a templomot kívülről:

A kép nem csal, valóban egy igazán kicsi, nagyon "lovely" templomról van szó, amelynek közössége 90%-ban a brit birodalomból (tehát a szigetekről, vagy Indiából, esetleg Afrikából) származó bevándorlók közül kerül ki. Minimális a betérők száma, így nem volt csoda, hogy a félreismerhetetlen brit akcentus mindenki szájából természetesen csengett.

18:00-ára volt kiírva a szertartás kezdete, de már 17:00-kor megérkeztem, szokásomhoz híven. Belépvén sikerült megzavarnom a bevonulás főpróbáját, amitől meg is rettentem és kifordultam azonnal. A kórustagok közül egy középkorú hölgy utánam jött, és beinvitált, hogy ne érezzem magam feszengve, üljek be nyugodtan, legfeljebb kétszer kell megnéznem a bevonulást. Közben egy belső kép:

Amikor a próba véget ért, ugyanez hölgy leinvitált az altemplomba, hogy várakozás közben igyak velük egy kávét, amíg felöltik kék szertartási ruhájukat. Röviden elbeszélgettünk, majd amikor elment átöltözni, egy fiatalember hasonlóképp megszólított (mivel nagyon kicsi a közösség, azonnal feltűnik egy idegen, így sokan érdeklődéssel fordultak felém később is), majd rövid bemutatkozás után megkért, hogy segítsek neki az előkészületekben, így mellé szegődtem gyertyát gyújtani. :)

A tetőszerkezet:

A kicsi kórussal felálló egyházszolgák pontban 18:00-kor megkezdték a szertartást, amely tehát leckék és énekek váltakozásából állt össze. Minden leckét a gyülekezet valamely tagja olvasta fel, majd a pásztor hölgy rövid magyarázatot, inkább gondolatébresztőt fűzött hozzá, majd a kórus és a gyülekezet közösen énekelt és imádkozott.

A templom belsejéből még pár kép:

Jelezném, hogy kezdésre dugig megtelt a templom :)

A béke és közösség apró hirdetménye és egy szenteltvíztartó:

A szertartás alatt nyilván nem fényképeztem. Utána visszatértem a hívekkel együtt az altemplomba süteménnyel és teával/kávéval színesített szeretetvendégségre, amely során szintén néhányakkal röviden beszéltem, majd elköszöntem és eljöttem. Két kép az agapé forgatagáról:

Igazi karácsonyi élmény volt, nagyon sajnálom, hogy nem ide jöttem el először, biztos vagyok benne, hogy ide szoktam volna, olyan szimpatikus volt a közösség is és a légkör is. Csodálatos volt az evangélikus istentisztelet is, nem azt mondom, de annak a fensége fogott meg, ennek pedig a szoros közösségi jellege. Ezt a "sportot" (mármint, hogy különféle közösségekhez eljárok majd istentiszteletre), otthon is jó lenne folytatni, várom a társulni vágyókat! :)

Mivel sok időm maradt a metró érkezéséig, ezért tettem még néhány lépést az immár éjszakaivá vált Karl Johanon.

Először a régi piac karácsonyi fényekben:

Innen, a Karl Johan felé vezető Torggata:

A Karl Johan "Egertorget" nevű része:

E fölött a Freia gyár óriás reklámja:

Illetve még egy kép a Storting mellől:

Ismerős?

(Edvard Munch: Este a Karl Johanon)

E poszt az utolsó rendes. Még szerdán írok egy "best of" jellegűt, aztán pedig már otthonról a búcsú bejegyzést, hiszen pénteken hazaindulás lesz, addig pedig már nem lesznek kalandok.