Ma csodát láttam. A csodát úgy hívják Drøbak. Ez a település a norvég karácsonyi falu, délre fekszik Oslotól, a fjord keleti partján. A helyiek elgondolása szerint itt lakik az igazi Mikulás, a finnek csak mondják, hogy náluk. Ezt a vitát nem tudom eldönteni, de ha lehet még jobban beleszerettem ebbe az országba. Nézzük először a karácsonyi hangulatot, a falut, majd a kikötőt, és az Oslo fjord itteni szakaszát, amitől a lélegzetem is elállt.

A falu főtere:

Könyvtára:

Karácsonyfája:

A Mikulás háza messziről:

És a bejárata közelebbről:

A Mikulás háza egész éves nyitvatartással dolgozó karácsonyi üzletnek ad helyet, vagyis, akár június 5-én is lehet vásárolni itt az ünnepre, a díszítés, minden meg van hagyva egész évre. A védjegynek számító "Vigyázz, Mikulás!" tábla:

És az üzlet belső tere:

Néhány részlet közelebbről, kommentár nélkül:

A kedvenceim:

És az örök hógömb:

Az üzletből kilépve megállapítottam a norvég-magyar nyelvrokonságot, alapozva a fül-orr-gégészetre, amelyet a faluban láttam, hiszen ugyanígy hangzik a germánoknál is:

Aztán megindultunk a kikötőbe.... először messziről:

Kicsit közelebbről:

Sellők a móló partfelőli végében:

Az "Odin" nevű hajó:

A többiről nem tudok beszélni.... befogadhatatlan csoda:

Még most sem jutok szóhoz... láttam egy fjordot! Igazit! Így az utolsó hétbe fordulva, elmondhatom, hogy lassan mindent megkaptam ettől a várostól és országtól, amiért jöttem. A héten még írok.