Jó pár nap eltelt, mióta utoljára jelentkeztem volna, ezért elnézést szeretnék jelen keretek között kérni, de a helyi húsdaráló teljes mértékig beindult.

A mai bejegyzés több rétegű lesz, sok apróságról szeretnék írni, illetve egy kiemeltről.

Kezdjük a tegnapi estével. Édesanyám távsegítségével elkészítettem életem első palacsintáját. Kicsit híg, kicsit odasült, de az enyém!

Majd miután megkínáltam belőle a lakótársaimat, cserébe valódi olasz pizzát kaptam, amit szintén frissen sütöttek kedves olasz pajtásaim! :)

Ezután következhetett számomra az este fénypontja, ugyanis kiderült újra, hogy nem létezik az internet világában a távolság. Történt ugyanis, hogy az izraeli Orphaned Land zenekar (akik követik a mindennemű firkálmányaimat gyakorta találkoznak a névvel)  frontembere, Kobi Farhi interjút adott az interneten, illetve konkrétan a facebookon keresztül. Belőtték a webkameráját skype-on, aminek az adása felment a facebookra, és kommentek képében lehetett tőle kérdezni. Íme egy fotó a műsor facebook lapjáról (CultureBuzz Israel - https://www.facebook.com/photo.php?fbid=413769325349366&set=a.413768138682818.94026.127985847261050&type=3)

Egy kérdést én is fel tudtam tenni neki, amelyben a valláshoz fűződő viszonyáról érdeklődtem, ennek eredményét lásd a facebookon.

Nézzük tovább. Másnap, tehát ma reggel felkerekedtem, hogy eljussak Oslo egyik legkultikusabb helyére, a Helvete Music Store régi épületéhez, amely a '90-es évek elején a norvég black metal kibontakozásának helyéül szolgált - kvázi itt született meg ez a rendkívül sokrétű irányzat, amely lerombol és felépít, megtagad és befogad, átalakít és alkalmazkodik.

A már ismert Grönland nevű megállótól indult az utam, amely során újfent találkoztam izgalmas jelenségekkel. Az első az elektromosautó-töltő állomás volt:

Vele szemben pedig a Grönland Basar épülete (emlékszünk még a hely nevére? Segítek: "Kis-Pakisztán"):

Illetve itt futottam bele a Kiwi üzletlánc konkurensébe, a Lime-ba:

Szép környezetben aztán itt van a Grönland templom:

Stílusosan a "Nordic Black Theatre" - bár ez nem a művészet esztétikai feketeségére utal, hanem az előadott darabok íróinak származására - mellett is elhaladtam:

Közeledünk az utcához, ahol található a hely:

Íme az épület:

Az üzlet és próbaterem-gyülekezőhely ma egy kávézónak/pékségnek ad otthont, amelyet távol-keletiek üzemeltetnek - egy csésze kávé megvásárlásáért pedig készségesen le is vezettek a pincébe, hogy beléphessek a fekete fém "templomába".

Az ajtó, amely lefelé vezet:

Néhány méternyi sötétben csatangolás után be is értünk a legfontosabb szobába, amely falán a mai napig látható a jó 20 éves "Black Metal" felirat:

Az 1991 júniusa és 1993 januárja között működő üzlet pincéje hosszabb-rövidebb ideig lakóhelyül is szolgált a zenészeknek, akikről itt készült az egyik leghíresebb fénykép is e zenei irányzat történetében (elnézést kérek, ha bárkit is megbotránkoztatok vele):

Olyan zarándokhely ez, ahol új gondolatok, érzések és hangok születtek meg, kialakítva egy olyan újszerű esztétikumot, amely a mai napig töretlen erővel fejlődik, és bár a metal legszélsőségesebb formájaként tartható számon, a legtöbb réteget és értelmezési tartományt foglalja magában.

A hatással eltelve értem haza, ahol a Kiwi üzlet felújításának befejezése okán apró ünnepségbe futottam bele: az üzlet türelmünkért cserébe (17 napnyi zárva tartás) tortát osztott, amelyet a szobába betérve Nyunyukával jóízűen el is fogyasztottunk:

Köszönöm a figyelmet, nem tudom mikor jelentkezem legközelebb, lehet, hogy a hétvégén, de lehet, hogy csak a jövő héten!