Elérkezett a búcsú ideje. Holnap után véget ér a nagy kaland, az a négy és fél hónap, amit Osloban töltöttem, Erasmus kiküldetésem során. Ez az utolsó előtti poszt, afféle összegzése lenne a félévnek, mint mindig, sok képpel és kevés szöveggel.

Előtte azonban nézzük még a mai, utolsó benyomásaimat a belvárosról.

Először: az Aker brygge déli végén álló izgalmas karácsonyfa:

Másodszor az erőd:

Harmadszor: a városháza:

Negyedszer: a béke örök lángja:

Ötödször: a Karl Johans gate:

Hatodszor: a tenger

Hetedszer: a Storting

Nyolcadszor: a Domkirke

Kilencedszer: zárásként a Nordmarka a diákfalu fölött

És akkor jöjjön az összegzés. Nem fogok időrendi sorrendben haladni, mert a képek sem úgy lettek összeválogatva, csak az érzés vezérli őket.

Megérkeztem:

Jártam egy csodálatos egyetemre:

Egy feledhetetlen hetet töltöttem el az én drága szerelmemmel:

Jártam az Operánál:

A Stortingnél:

A városházánál:

Láttam szép festményeket:

Egy gyönyörű tó mellett laktam:

Láttam 850 éves fatemplomot:

És 1100 éves, igazi viking hajót:

Voltam a Holmenkollennál:

Főztem/főztünk jókat és ettem/ettünk jókat:

Jártam a Vigeland parkban:

Elmentem a "Pincébe":

Láttam az itt született és ide köthető tárgyakat:

Megnéztem milyen élőben a norvégoknak játszott norvég black metal:

Egy megfoghatatlanul szép országban éltem:

Különböző felekezetek templomaiban jártam:

Meglátogattam a norvég Mikulás faluját:

És láttam igazi fjordot:

És közben Nyunyuka mindenhova elkísért:

Végül, de nem legutolsó sorban pedig rengeteg mindennel gazdagodtam. Élményekkel, ízekkel, hangokkal, szagokkal, kultúrákkal. Mindent megadott nekem ez a város, amiért eljöttem hozzá. De az ország még nem merült ki, vissza kell térnem rövidesen, felfedezni a még ismeretlen vidékeket is. Köszönöm édesanyámnak, drága Lilómnak, a régi és új barátaimnak, és családom minden tagjának, hogy velem voltak végig, segítettek amikor nehéz volt és örültek velem, amikor arról volt szó. De most már vége. Örök vágyakozással tekintek erre a városra és erre az országra, búcsúzóul szóljon e dal, amelyhez csatolt képek és hangjai összegeznek most számomra mindent:

Ha pénteken hazatértem még utoljára jelentkezem. Bye-bye Norvégia! Lykke til, Norge! Még visszajövök.