Hova is menne egy magyar diák ha nem tud magával hozni elegendő konyhai felszerelést és ágyneműt? Hát persze, hogy az IKEA-ba! Ott majd jót és kvázi olcsót kap - a helyieknek biztosan így van. De előtte még néhány apróság. A reggeli hivatalos bejelentkezés után kezdett motoszkálni az agyamban egy gondolat (közben íme egy helyi busz):

Egy gondolat, ami azóta szóvá formálódott: őrülten színes ez a város. Nem csak abban a tekintetben, hogy sok izgalommal és érdekességgel lehet találkozni, hanem bőrszín összetételében is! Hihetetlen, hogy az afrikai és ázsiai (közel-keleti, indus, távol-keleti) emberek milyen tömegben vannak jelen ebben a városban. A kiszolgáló személyzet legalább 70%-át ők adják, sokan olyannyira asszimilálódva a helyi viszonyokhoz, hogy még a kiejtésük is a native népesség dallamait és ízét idézi. 

Na de vissza az IKEA sztorihoz. Miután felültem újra a metróra (újfent nem lőttem róla képet, bocsi), kiszálltam a Központi Pályaudvarnál, hiszen a szállás recepciójánál tudósítottak arról, hogy van ingyenes járat arra, csak meg kell találni a megállót az említett vasúti csomópontnál.

Az épületet a rosszakaróktól óriási cica védi.

Mivel hamar kiderült, hogy egy jó órát kell várnom, bedobta egy szintén atom drága de annál nagyobb hambit a bürgerkirálynál (otthon legalább két menüre van szükségem, itt egytől jól laktam), majd kicsit nekiláttam körülnézni, majd jól el is keveredtem. Keringésem közben felfedeztem a kanális fedeleket, amelyeken a következő szent (?) látható. Mivel a szent ikonográfia nem erős oldalam, így meghagyom a szakértőknek a megfejtést. Ha közben magam is rájövök a megoldásra, értesítem az érintetteket.

Találni szuvenír shopokat is, fals vikingsisakkal, mi mással. :)

Majd jöhetett az út az IKEA-hoz. A belvárosban alagutak tömege szeli át a föld alsó rétegeit, gyanítom azért, hogy a felszín, ahol a lakosság jár ne szennyeződjön olyannyira. Mivel kicsit túlöltöztem, így a relatív hőségben jól esett végig a két üveg csapvíz amit magammal hurcoltam. Azért érdemes csak e jelenséget megemlíteni, mert ilyen hideg és ilyen finom csapvízzel még nem találkoztam - azt hiszem ittlétem alatt nem fogok üdítőre pénzt költeni.

Szabvány épület szabvány termékekkel - extra árakkal. Skandinávia drága vidék a szívemnek - és a tárcámnak. Hazatérés után kipakolás és végső berendezkedés jöhetett, még Kicsi Nyunyuka is beszállt, majd beült a polc közepére! :)

Nyilván a kajás részhez csüccsent, nem is tudom kitől leste el...

Mára ennyi, nem hinném, hogy túl sok izgalom következne még. Holnap az egyetem területét és egyéb bevásárlási facilitásokat fogok felderíteni, de azért így is lesz mit látni, azt hiszem!