Tegnapi órai kirándulásomról szóló bejegyzésemmel a festészet szerelmeseinek szeretnék kedvezni, ugyanis a Norvég Nemzeti Galériában jártunk, ahol órát hallgatunk és a diákok egy része (köztük én is) festményekről adott elő rövid prezentációt.

Az oda felé vezető úton megálltunk megcsodálni a Szent Olaf Katedrálist (I. Olaf királyról elnevezve, aki a kereszténység norvégiai térnyeréséért nagyban felelős volt):

A templom előtt maga Szent Olaf is ott áll:

A metrómegállónál megvártuk egymást, majd indultunk a galéria felé (itt egy kicsi életkép a Nationaltheatret nevű metrómegálló környékéről):

Majd megkezdődött az óra, szépen összegyűltünk mindannyian, és a Tanárnőnk vezetésével elkezdtük 3 órás túránkat. Az első kép (Tanárnővel) Johan Christian Dahltól a "Fortundalen látképe" című festmény:

Aztán jött az első diák prezentáció szintén Dahl egy képéről, "Hajóroncs Norvégia partján" címmel:

A terem túloldál pedig összefutottam egy ismerős képpel (Dahl: "Tél a Sognefjordnál"):

Számomra azért érdekes (amellett, hogy szép), mert a szintén novég, Windir nevű viking-black metal zenekar 2001-ben megjelent "1184" című albumához felkerült borítóképként:

Aztán itt van Thomas Fearnley-től a Grindelwaldgleccser (diákkal és Tanárnővel, aki unja - dehogyis!):

Tovább: nézzünk meg egy igazi hírességet a helyi kínálatból: Adolph Tidemand és Hans Gude közös képe, a "Esküvői menet a Hardanger Fjordon":

E fönti kép nem saját készítésű, azonban itt van egy részlet közelről, csodálatos:

Aztán jött az én előadásom Tidemand önálló képéről, amelynek a címét képtelen vagyok lefordítani (túl sajátos a norvég szóösszetétel hozzá), a lényege, hogy egy titkos prédikációt láthatunk rajta egy tanyaépületben, amelyet egy, az állami egyház ellen küzdő 19. századi prédikátor tart:

Két részlet közelebbről:

Ezután jöhetett egy kis szünet, amelyet a büfében töltöttünk el (ez is szép, ugye?):

Illetve itt van az emeletre felvezető lépcső:

Szünet után következett Harriet Backertől a "Búcsú" című kép (Tanárnővel):

Illetve Eilif Peterssentől a "II. Keresztély király aláírja Torben Oxe halálos ítéletét":

Ennyit a norvégokról mára, találtam azonban néhány máshonnan ismerős kincset a galériában, pl. egy Cézanne csendéletet:

Vagy egy van Gogh önarcképet:

És egy "Gondolkodót", kicsiben (szintén Rodin készítette):

Edvard Munch egyáltalán nincs a posztban, majd ha ellátogattam a neki szentelt múzeumba! Remélem mindenki talált valami értékeset a képek között! :)

Hosszú szünet utána, ma újabb kirándulásra hívom olvasóimat! Az alábbiakat két részre fogom osztani: az első néhány kép újabb érdekes, izgalmas életképeket fog tartalmazni az elmúlt hétről, a második felében (a nagyobbik részben) pedig a Kultúrtörténeti Múzeumban ma tett látogatásomat fogja röviden bemutatni! :)

Nézzünk akkor először néhány életképet, illetve új tapasztalatot, ízt! Az első: az én drága Nyuszikám ötletére ellátogattam a helyi "Princessbe" (ez itt a reklám helye) a "Deli de Luca" nevű lánc egy üzletébe, hogy megkóstoljam a helyiek muffinját, íme:

Olyan finom volt, mint amilyennek látszik... Tovább! Íme egy ötletes reklámplakát a Majorstuen állomásról:

Aztán a Kiwiben talált "Angry Birds" cukorka (nem, nem kóstoltam meg):

Végül az utolsó életkép, az egyetemi metrómegállónál elsétáló buddhista szerzetesről:

Itt tényleg minden van!

A mai nap folyamán pedig új pajtásaimmal (Heléné-vel Franciaországból, és Dittával, kedves hazánk leányával) elmentünk megtekinteni a történelem kincstárát, vagyis a helyi Kultúrtörténeti Múzeumot, amelyet mivel az egyetem tart fent, így nem kellet érte fizetnünk. Nézzük csak sorjába, érkeznek a képek, kommentár nem kell, csak a látnivaló beazonosítása! Először az épület kívülről:

Bronzkori kő, rajta hajóval, Norvégiából:

Bronzkori kincsek, ruhacsatok (még mindig Norvégiából).

Viking kori rúnakő:

Kora keresztény, késő viking kori edény:

Igen, az oroszlán szájában lévő ember száján át kell kiönteni a bort, a fogantyú pedig farkas. Erős.

Más: gyönyörű oltárkép 1520-ból:

Késő középkori fatemplom bejáratának részlete:

(Akik ismerősek a Nibelung mondakörben, azoknak mondom, hogy a faragványon Sigurd épp leszúrja Fafnirt)

Illetve egy marék apró Olav Tryggvason (kb. 960-1000) király idejéből:

Ennyit Norvégia kincseiről, most jöhetnek az egyéb tájakról felhalmozott apróságok és nagyobb dolgok!

Egy kis Egyiptom, szarkofág:

Egy készlet istenszobor:

Aztán egy erős ugrással megyünk az Északi Sarkkörre, de előtte még némi klasszikus szekció. Az előtérben a lányok lecsüccsentek pihenni (balra Héléne, jobbra Ditta), remélem nem haragszanak, hogy fellövöm ezt a képet :)

Szóval, íme Szophoklész:

Meg Aszklépiosz:

Majd íme a Sarkkör, számi (lapp) dobozka szép mintával, csontból, tetején kisállatokkal:

Népi öltözet:

Aztán egy izmos ugrással navaho és hopi indán ereklyék:

Mexikói oltár (modern elrendezés, tradicionális tartalom):

Majd a "Horsepower" nevű időszaki kiállítás következett, ahol a ló és az ember kapcsolatát tárgyalták tárgyakon keresztül, innen két képet hoznék csak, az első görög sírkő, katonák sírköve, lovaikkal a reliefen:

Illetve az egyik leghíresebb viking kori lelet, teljes harci öltözék, lovas temetkezésből (ja és én):

Külön szobában kiállítás a modern Srí Lankáról, innen csak egy kép, az installáció címe "Instant Nirvana":

Egy csomag szobor Afrikából:

Gyaloghintó Japánból Lilimnek (a szóviccet tedd hozzá édesem :-) ):

Illetve szamuráj vért, újfent velem:

Ez lett volna a múzeum rémesen szűk keresztmetszete. Hazafele még benéztünk az Akershus erődbe (ennek részletes bemutatása egy másik nap programja lesz), ahol őrjárattal találkoztunk:

Illetve kinéztünk a tengerre is (ugye szép?):

Hazatérés után pedig, holtra fáradván leültünk Nyunyukával melegszendvicset csinálni - kért is belőle az apróság:

Legközelebb nem tudom mikor és hova megyek, de amint érnek újabb élmények, jelentkezem! :)

Jó pár nap eltelt, mióta utoljára jelentkeztem volna, ezért elnézést szeretnék jelen keretek között kérni, de a helyi húsdaráló teljes mértékig beindult.

A mai bejegyzés több rétegű lesz, sok apróságról szeretnék írni, illetve egy kiemeltről.

Kezdjük a tegnapi estével. Édesanyám távsegítségével elkészítettem életem első palacsintáját. Kicsit híg, kicsit odasült, de az enyém!

Majd miután megkínáltam belőle a lakótársaimat, cserébe valódi olasz pizzát kaptam, amit szintén frissen sütöttek kedves olasz pajtásaim! :)

Ezután következhetett számomra az este fénypontja, ugyanis kiderült újra, hogy nem létezik az internet világában a távolság. Történt ugyanis, hogy az izraeli Orphaned Land zenekar (akik követik a mindennemű firkálmányaimat gyakorta találkoznak a névvel)  frontembere, Kobi Farhi interjút adott az interneten, illetve konkrétan a facebookon keresztül. Belőtték a webkameráját skype-on, aminek az adása felment a facebookra, és kommentek képében lehetett tőle kérdezni. Íme egy fotó a műsor facebook lapjáról (CultureBuzz Israel - https://www.facebook.com/photo.php?fbid=413769325349366&set=a.413768138682818.94026.127985847261050&type=3)

Egy kérdést én is fel tudtam tenni neki, amelyben a valláshoz fűződő viszonyáról érdeklődtem, ennek eredményét lásd a facebookon.

Nézzük tovább. Másnap, tehát ma reggel felkerekedtem, hogy eljussak Oslo egyik legkultikusabb helyére, a Helvete Music Store régi épületéhez, amely a '90-es évek elején a norvég black metal kibontakozásának helyéül szolgált - kvázi itt született meg ez a rendkívül sokrétű irányzat, amely lerombol és felépít, megtagad és befogad, átalakít és alkalmazkodik.

A már ismert Grönland nevű megállótól indult az utam, amely során újfent találkoztam izgalmas jelenségekkel. Az első az elektromosautó-töltő állomás volt:

Vele szemben pedig a Grönland Basar épülete (emlékszünk még a hely nevére? Segítek: "Kis-Pakisztán"):

Illetve itt futottam bele a Kiwi üzletlánc konkurensébe, a Lime-ba:

Szép környezetben aztán itt van a Grönland templom:

Stílusosan a "Nordic Black Theatre" - bár ez nem a művészet esztétikai feketeségére utal, hanem az előadott darabok íróinak származására - mellett is elhaladtam:

Közeledünk az utcához, ahol található a hely:

Íme az épület:

Az üzlet és próbaterem-gyülekezőhely ma egy kávézónak/pékségnek ad otthont, amelyet távol-keletiek üzemeltetnek - egy csésze kávé megvásárlásáért pedig készségesen le is vezettek a pincébe, hogy beléphessek a fekete fém "templomába".

Az ajtó, amely lefelé vezet:

Néhány méternyi sötétben csatangolás után be is értünk a legfontosabb szobába, amely falán a mai napig látható a jó 20 éves "Black Metal" felirat:

Az 1991 júniusa és 1993 januárja között működő üzlet pincéje hosszabb-rövidebb ideig lakóhelyül is szolgált a zenészeknek, akikről itt készült az egyik leghíresebb fénykép is e zenei irányzat történetében (elnézést kérek, ha bárkit is megbotránkoztatok vele):

Olyan zarándokhely ez, ahol új gondolatok, érzések és hangok születtek meg, kialakítva egy olyan újszerű esztétikumot, amely a mai napig töretlen erővel fejlődik, és bár a metal legszélsőségesebb formájaként tartható számon, a legtöbb réteget és értelmezési tartományt foglalja magában.

A hatással eltelve értem haza, ahol a Kiwi üzlet felújításának befejezése okán apró ünnepségbe futottam bele: az üzlet türelmünkért cserébe (17 napnyi zárva tartás) tortát osztott, amelyet a szobába betérve Nyunyukával jóízűen el is fogyasztottunk:

Köszönöm a figyelmet, nem tudom mikor jelentkezem legközelebb, lehet, hogy a hétvégén, de lehet, hogy csak a jövő héten!

Folytatjuk élménybeszámolónkat! A mai napon két történésről szeretnék beszámolni: egyrészt a címben is megjelölt Oscarshall meglátogatásáról, valamint az útról, amely során sikerült belefutni egy igazán látványos légiparádéba is! :)

Kezdjük ezzel: mivel az épület szintén a Bygdoy félszigeten található, ezért francia csoporttársammal a kikötő felé vettük az irányt, hogy a már ismertetett hajóútvonalon tudjunk átjutni. Útközben a nagy tömegre lettünk figyelmesek, majd kiderült, hogy kvázi afféle "repülőnap" van, amely során kiszállt a hadsereg, rengeteg sátor, étel ital, miegymás volt a helyszínen. Ekkor összesen egy képet sikerült elcsípni, rajta egy géppel (Norbi cimborám biztos meg tudná mondani, milyen típus, innen üdvözlöm és köszönöm gratulációját! :) ):

Hogy mikor-mivel-hogyan hozták, ne kérdezzétek. 

Felpattantunk a hajóra, amelyről megint sikerült pár képet lőni az öblöt célozván, csak mert olyan régen láttunk ilyet:

Azért napsütésben mégis más (újra az Akershus erőd):

Illetve a fenséges városháza - megint:

Tovább. Kikötés és némi séta után a következő kép tárult elénk a palota kertjéből:

Majd ebben az épületben megvettük a jegyeket:

Ezután megérkezett a Tanárnőnk, aki kalauzolásával lehaladtunk a palota mögötti kert alsó végébe (egy domb aljára, a tengerpartra), ugyanis eredetileg innen kellett megközelíteni az épületet.

Íme a kert, benne szökőkút, és a Tanárnő a bal szélen:

Másik szökőkút:

A pihenő pavilon a domboldalban:

A tengerpart menti kapun pedig a királyi család címere:

Maga az épület a domb aljából:

Amit fontos elmondani róla: a korai romantika és a neo-gótika jegyei figyelhetőek meg az épületen, amelyet I. Oscar svéd-norvég király építtetett (1847 és '52 között épült), a saját pénzén! Látszik rajta, hogy nem egy nagy épület - kicsi királynak kicsi palota jár. Nézzük közelebbről:

Bal oldalt látható az étkező, a jobb oldali épületrész alsó szintje a fogadóterem, első szint a király, második szint a királynő lakosztálya. Bent sajnos nem lehetett fényképezni (2009-ben esett át az épület egy teljes restauráción, nagy része eredeti, nagyon védik).

Ezért inkább íme szemből is:

És hopp, még én is fotózkodtam vele!!!

Így mostmár biztos, hogy én csinálom a képeket és én vagyok ott mindenhol, nem csak valaki elmegy helyettem, míg én a szobában gubbasztok! :)

Az alábbi képet pedig a tiltás ellenére lőttem a királynő lakosztályában (remélem a norvég titkosszolgálat nem vadászik majd rám...). A képen pedig az én Nyulam és helyi reprezentánsa (Nyunyuka) családjának helyi ágáról készült csodás festményt láthatjuk, Frans Diderik Böe keze munkája nyomán:

Ezután elindulhattunk haza. Az út során a légiparádéból összesen egy képet sikerült elcsípnem, mégpedig egy nemzeti színű repülő trükközésének egy pillanatát:

Menő. Hazafele menet ilyen  tömeget láttunk várakozni a kikötőben, nézvén a showt.

Szerintem egész Norvégia, sőt még Svédország is eljött, mert összesen ennyi ember biztos nem lakik ebben az államban :) Nagy volt a kavarodás, majd hazatértemkor megtaláltam azokat a leveleket, amelyeket régen vártam: szerelmeslevél a szerelmemtől, egy is édessége az ő édesanyjától és magyaros fűszercsomag szeretettel átitatva az én édesanyámtól! :) A facebookra már felkerült, de hát itt is meg kell mutatnom:

Illetve búcsúzóul közelebbről, Paszkál, az Aranyhaj című Grimm mese rajzfilm átiratának cuki kis kaméleonja! :) Remek rajz lett Nyunyu! 

Holnap a Történeti Múzeumban megyek, úgyhogy újabb vikinges poszt várható! Addig is minden jót! :)

Ez a nap is eljött. Tavaly ilyenkor nem hittem volna még, hogy 1150 éves viking hajókat fogok egészen testközelből megnézni. Pedig így történt, mai kalandom az osloi Vikingskipshuset-be, vagy vagyis a viking hajók múzeumába vezetett el. A képek, amelyeket az alábbiakban közölni fogok mind a saját kezem munkái, bármennyire is tűnjön úgy, hogy valaki más csinálta őket. Az olvasó ezen érzése azért jöhet elő (ti. látta már ezeket a képeket), mert bárki eljön ide, mindig ugyanabból a szögből, ugyanúgy csinálja meg a fényképeket, mert csak így van értelmük. 

Kezdjük tehát újra az úttal: a Bygdoy nevű félszigetre kellett eljutnom (ez afféle múzeumi negyed errefelé), amelyre vezető utamat stílszerűen hajóval tettem meg.

A kényelmes, kb. 10 perces hajókázás után pedig megindultam gyalogosan a zöld lakóövezeten át, hogy elérjek célomhoz. Útközben ilyen nagy hajót láttunk:

Szóval megérkeztem a múzeumhoz:

A kívülről szinte templom szerű épület belülről még inkább rájátszik erre az érzésre, sírkápolna jelleget kölcsönözve a kiállításnak. A nagy leleplezések előtt nézzünk még körül a szuvenírshopban:

Ilyen játékot én is akarok!!!

Drága szerelmemnek pedig küldeném ezt a képet , ő tudja miért fontos :)

Befele menet felfedeztem, hogy itt még a biztonsági őr is viking (szemből látszana a szakálla is):

Felkészültünk, Beléphetünk? Nézzük!

Az első, és talán a legfenségesebb hajó, amellyel megismerkedünk az "Oseberg" hajó. Két előkelő hölgy maradványait találták meg a fedélzeten, valószínűleg az ő temetkezési hajójuk lehetett az építmény. Hozzáteendő: minden bemutatott hajó kb. Kr.u. 850 és 900 között épült, tehát több, mint 1100 évesek! 

Nézzük meg közelebbről! Először a tat és a kormánylapát:

Mind az orr mind a tat csigamotívummal van díszítve, ami nem más, mint egy tekergőző kígyó:

Gondolom a "sárkány ellen sárkányfű" megoldást alkalmazva, bajelhárító célzatból került fel a kígyó (sárkány), aki a tenger rettegett sárkánya, Jörmundgandr ellen nyújthat védelmet, a tőle rettegő hajósoknak (magát a fa elemet letörve találták meg, később restaurálták rá vissza). A sárkány olyan nagy és erős, hogy még Thor istennek is meggyűlik majd vele a baja a világvége, vagyis a Ragnarök idején. 

Bár ezen a festményen lehet, hogy éppen kipecázza. Tovább!

A kígyófejet reprodukálták is, íme:

A kedvencem a mellette található táblán lévő leírás alján a "Please touch!" - "Kérem érintse meg!" felirat volt, amely merőben szokatlan egy múzeumban! :)

A sárkány feje pedig menő dolog, Nyunyuka fotózkodni is akart vele:

Hihetetlen munka van rajta... Nézzük tovább az említett hajót, hiszen hasonló díszítések futnak rajta végig

Csodás. Még néhány kép róla:

Közben itt egy evezőlyuk és egy pár evező:

Aztán pedig a kötelező "panoráma" kép (na ebből tényleg sok ezer van a neten - nem baj, én is csináltam!):

Menjünk egy hajóval odébb (ez a kereszt alaprajzú, templom szerű épületben külön ízt ad a kifejezésnek): a "Gokstad" hajó, ami egy hadvezér sírhajója, nagyobb  mint az előző. Ez főleg azon látszik, hogy csak két képre fért rá, akárhogy helyezkedtem is.

Íme a kormánylapát:

Majd az egész szemből:

Gyönyörű forma. Íme egy emelvény, ahonnan a fenti képek készültek:

Oldalról a Gokstad:

Az utolsó hajó pedig a "Tune" nevet viseli, ő (igen "ő", hiszen egy időben együtt élt és halt legénységével) sajnos roncs:

A terem végében pedig az egyik hajó sírfelépítménye látható:

Illetve csónakok:

A legfelső hajóban pedig a kincsek kaptak helyet, ezek a teljesség igénye nélkül: faszekér, fa díszfejek, kincsek, használati tárgyak, ruhák:

Na ez lábbeli kérem! :)

Kiállításra kerültek a hajókban talált holtak maradványai is:

Távozás előtt nézzünk még be az Oseberg belsejébe is:

És jöhetett a fájdalmas búcsú, kb. 2 óra szájtátás után:

Azonban lesz még miért visszajönni a félszigetre:

Ugyanazzal a legénységgel indultam tehát haza...

... ez esetben jó helyet kifogván, végre sikerült az úton pár rendes képet csinálnom:

Lazulva élveztem az utat, miközben befordultunk a fenséges városháza felé a kikötőbe:

Ez volt az eddigi legcsodásabb élményem ebben az országban! Jövő héten a Kultúrtörténeti Múzeum viking gyűjteményét megyek megnézni! Ugyanígy vasárnap várható az út, ha addig történik valami érdekes jelentkezem, de ha nem, akkor csak akkor jön az újabb poszt! Köszönöm a türelmet, jóéjt!